A kép Mandelstam őrizetbevétele alkalmából készült az NKDV börtönében.
Nemrég kezembe került ez a könyv. Az írója Oszip Emiljevics Mandelstam(1891-1938) szovjet-orosz költő özvegye. Mandelstam, azon kevesek egyike, aki szembefordult a sztálini rendszerrel. Írt egy gúnyverset Sztálinról.
Úgy élünk itt, nem érzünk talajt, se hazát,
Szavunk pár lépésnél sosem hatol tovább
S ha futná is a félig mondott szókra,
Bennük lenne a Kreml hegyi lakója.
Kövér ujjai, mint a férgek, zsírosak,
S szavai, mint a pudnyi súlyok, biztosak.
Hogy nevet a sűrű svábbogár-bajsza,
Mosolyog még a csizmaszár is rajta.
Körötte nyápic-nyaku vezérek hada –
Játékszere félemberek szolgálata.
Ki fütyül, ki nyávog, ki nyöszörög,
Ő basáskodik s valamire bök.
Akárcsak patkót, kovácsol ukázokat,
Szavától ágyék, tarkó, szem s homlok szakad.
Neki a kivégzés mennyei málna:
Ázsiai – csak úgy dagad a válla!
Mandelstam kezdetben üdvözölte a forradalmat, de a 20-as évek végére kiábrándult a rendszerből. Mivel alapjában nem volt képes megalkudni, egyre inkább ellehetelenült, alig kapott munkát, rendkivül nehéz anyagi körülmények között élt feleségével. Amikor a gúnyvers nyilvánosságra került, a hatóságok eljárást indítottak ellene. Letartóztatták. Ő nem tagadta a szerzőségét. Akkoriban ettől kisebb dolgokért is főbelövés járt. Mandelstam is folyton a kivégzésére várt. Sztálin azonban nem akarta, hogy şzemélyes bosszújának tekintsék, megkegyelmezett neki, pontosabban Cserdinybe száműzte a költőt.Enyhítették a büntetését, választhatott lakóhelyet. A hatalom várta tőle a azokat a verseket, amelyek a rendszert dicsőítik. Írt is egy ilyen költeményt, amelyet felesége megsemmisített. Mandelstam zsigerileg elutasította a hatalmat. Az 1937-es nagy tisztogatások idején ismét támadások kereszttüzébe került. Barátját, Paszternákot, akit a Doktor Zsivágó szerzőjeként ismerünk, felhívta Sztálin, és megkérdezte, hogy vállal-e kezességét barátjáért. Paszternak nem adott határozott választ, amivel megpecsételődött Mandelstam sorsa. Mandelstamot elítélték és egy távolkeleti átmeneti táborban meghalt a testileg és lelkileg meggyötört költő.
Egy idézet a könyvből, ami ma is aktuális:
"mi sem egyszerűbb, mint bebizonyítani, hogy például sehol a világon nincs tökéletes sajtószabadság, azután kijelenteni, hogy a hamisítványok helyett, amivel a szánalmas liberálisok vigasztalják magukat, jobb férfias nyíltsággal önként lemondani; a szabadság után való sikertelen álmodozásről."
A könyv akaratatlanul is áthallásokat tartalmaz korunkra. Mi történik, amikor az irodalomba beavatkozik, államosítani akarja egy diktatórikus rendszer.
A könyvet érdemes elolvasni, mert amellett, hogy kordokumentum, egyúttal a betekintést nyújt egy érzékeny költő alkotásának folyamatába is.
